Keresés...

vélemény

Az apa szerepe a családban

Pál Ferenc katolikus papot és mentálhigiénés szakembert ma már csak “Pálferi”-ként ismerik országszerte, köszönhetően, hogy több, mint 10 éve tart előadást a fiataloknak pszichológia és teológia témakörben. Ezeket csak úgy emlegeti a világháló: a keddek. Ezen alkalmak során párkapcsolati- és házassági problémákhoz ad útmutatást, valamint a spiritualitást is megpróbálja közelebb hozni a hallgatósághoz. Előadásai megtévesztően könnyed hangvételűek, már-már stand-up comedy hatásúak, de épp annyira struktúráltak is. Érdeklődői száma hétről hétre gyakran meghaladja az ezer főt.

Az alábbi előadásban az apukák szerepéről esik szó. John Gottman kutatása szerint, az az édesapa, aki fizikailag és érzelmileg elérhető gyermeke számára, olyan hatást fejthet ki, melynek hatása életre szóló a kislánya vagy a kisfia számára.

A Baba-Mama Sziget foglalkozásain az édesanya oldaláról közelítjük meg a kérdést, de ugyanezt valljuk: a szoros testi kontakt, az ölelés, a hintáztatás vagy a csikizés, elengedhetetlen a lelki fejlődés szempontjából. Az édesapákkal való izzasztó „bunyózás” és az égig repítés ugyanannyira fontos, mint az édesanya dédelgetése – mindkettőre szükségük van a gyermekeknek, így mi, édesanyák, nem hagyhatjuk ki az édesapákat a gyermeknevelésből csak azért, mert esetleg kevesebbet vannak otthon, vagy mert maszatosabb az étkezés, ha őrájuk van bízva.

 

 

Az előadás szövege:

Nagyon izgalmas kutatásai vannak John Gottmannek az apa szerepéről a családban. Az derült ki, hogy az érzelmi fejlesztés szempontjából az apának olyan kulcs jelentősége van, hogyha az apa egy – ahogy ezt Gottman mondja – érzelmi fejlesztő apa, az olyan pozitív hatással van a fiú és a lány gyerekekre egyaránt, amilyen hatással az anya nem tud lenni. Ám ha az apa elutasító, főleg, ha helytelenítő, akkor viszont nagyon negatív hatással tud lenni. Annyira negatív hatással, amilyen negatív hatással talán az anyja nem tud lenni. Tehát hogy az apa szerepe úú-mm-úú-mm, nagyon nagy jelentőségű. Akkor elkezdték ezt kutatni, hogy vajon miért van az, hogy az érzelmi intelligencia szempontjából az apának ekkora a jelentősége. Nagyon sokat tud ártani, és nagyon sokat tud segíteni.

Megvannak a kutatási eredmények, most a társkapcsolat jól működik… 30 éves utánkövetéses kutatások vannak, 30 év. Tehát kisgyerekként kezdték el nézni, most 40 évesek. Hát azért ez izgalmas, látni összefüggéseket. Az derült ki, és ezek persze még 30 év után is hipotézisek, nagyon izgalmas ez. Például az egyik hipotézis így szól: nagy valószínűséggel az apának azért van ekkora szerepe a gyerekek érzelmi intelligenciájának a fejlesztésében, és ennek mi az egyik kulcsa? Hogy a gyerek képes megnyugtatni magát, képes jól lenni, az érzéseit képes kézben tartani, hatékonyan tudja az érzéseit kontrollálni.

Miért van ekkora szerepe az apának?

Az derült ki, hogy amikor az apa, vagy az anya játszik a gyerekkel, akármilyen furcsa is, de az anyák többet beszélnek, az apák többet érintenek. Mert az apa csiklandoz, meg bunyóz, meg földobál, meg röptet, meg pffhh. Az anya társasozik, Scrabble, véletlenül hozzáért a kisujjához. Egyébként persze, hogy puszilgatja, meg nem t’om micsoda. De játék közben, az apák többet érintenek, mint beszélnek. Az érintés, ez a fizikai kapcsolat mélyebben hoz elő érzéseket és érzelmeket. Elemibb módon indítja meg az érzelmi életünket. Ráadásul az apával való játék általában veszélyesebb. Hát az édesanyák sokkal inkább tartják a határokat, ezért az érzések sem vagy nem annyira hevesek, vagy nem annyira hahhhh. Hát de nem úgy szokott lenni, hogy fogja az apa, thíí, így a lábánál fogva pörgeti, sikongat a gyerek, és az anya meg kggg-rrhhhh „Azonnal rakd le, te… bolond!” S a gyerek…, és amikor lerakja az apa, akkor aztán „Még, még, még, még! Gyorsabban!” Hogy a gyerekek az apjukkal való együttlét során, ami nagyon gyakran játék, ez megint izgalmas. Mert a gyerekek az anyjukkal sokkal több féle minőségben vannak együtt. De a gyerekek az apjukkal általában akkor vannak együtt fizikailag, érzelmileg közös cselekvésben, ha játszanak. Ott heves érzések fognak kialakulni, és testi kapcsolódás van. Ezért a gyerek azt éli meg az apjával, amit az anyjával való játék során nem. Tehát az őrületet, az ijedelmet, a rettenetet, a vágyat, a hhaaaa. Hát érted, Scrabble, hogy most KOCSI, vagy KOCSIK, hát… Most az I betű 6 pont vagy 8? Ez annyira nem dúl föl bennünket. Bár engem ez is földúlt annak idején.

Amikor megy az őrület, ezért a gyerek nagyon heves érzéseket él át az apjával, és ezért, ha az apa képes kapcsolódni a gyerekhez, és az apa biztonságot ad a gyereknek, és a gyerek érez valamit…

Az apa azt tudja például hatékonyan mondani, tehát nem csak ilyen Laissez-faire módon megőrjíti a gyereket. Nagyon érdekes volt, egyszer ment… szerettem gyerekekkel játszani. Inkább még szerettem… na. Olyankor a barátaimnak a kisgyerekei kicsik voltak, az összes barátom ilyen öreg, mint én, és akkor már nem kicsik. Emlékszem, azt mondta egyszer valamelyik apa, mindig ment az őrület, hát értitek, na. Akkor mondta, hogy „Te, Feri! Azért azt tudd, hogy te elmész, és nekünk két óra, míg lenyugtatjuk a gyerekeket. Valahogy kontrolláld magad, légy szíves! Te is szabályozd a saját érzéseidet!” Szóval.

Egy olyan apa, aki megengedi az érzéseket, és ott vannak az érzések, és tükröződik a gyerekben, és az apában tükröződik a gyerek érzése, és az apa azt tudja mondani, hogy „Állj! Jó, egy utolsó, és ennyi.” De utána „Akkor most menj be! Menj anyádhoz!” értitek? Hanem akkor, a gyerek izzad, és tööö, de az apa ott van vele, és ő is le tudja állítani magát, és segít a gyereknek leállítani ezt az hrrrr őrületet, ami éppen benne kavarog. Mert ez egy folyamat. És ha az apa képes saját magánál ezt, ezt… Tudjátok, milyen érdekes, volt egy… Valaki ilyen kritikusan mondta nekem „Feri, te minden alkalommal a szenvedélyről beszélsz, vagy tudsz valami másról is beszélni?” Ugye régóta nem beszéltem róla, hogy az de nagy dolog, megtanítani a gyerekemet arra, hogy lehet valamit iszonyatos szenvedéllyel, és utána az ember meg tud állni, s akkor ennyi, akkor lehet hallgatni. Hogy ezt lehet szabályozni, hogy a szenvedélyesség az nem, nem az őrület.

Mikor tudjátok, ha tényleg, ha van valami, ami bosszant, akkor mikor egy színész nekem azt mondja „Ide figyelj Feri, hát színészek vagyunk.” Már nem mi, hanem ők. „Hát érted, akkor úgy tudom a szerepet jól eljátszani, ha mindenbe bele kell menni.” Persze! Ne mondd már! Ez egy (suttogva mondja – szerk.) marhaság. Nem kell mindenbe belemenni. Annyira, csak a történetet mondom, ezt szoktam mondani a színész ismerőseimnek, vagy barátaimnak, hogy én értem ezt, hogy a kultúrának ez a tévedése nálatok, hogy ha az őrületet nem csinálod, akkor nem leszel jó színész. Én ezt értem. Mikor Robert de Niro eljátszotta a Taxisofőr című filmet, tudjátok, kopasz fej, elment taxizni New Yorkba, hogy megtanulja, hogy milyen. Na most, rendben van, és akkor tényleg egy izgalmas film, nézz… biztos láttátok. Megkérdezték Laurence Oliviert, hogy hát az USA-ban úgy készülnek a színészek, hogy hát például Robert de Niro egy nagyszerű alakítás előtt elment, fél évig taxizott, és beleélte magát, és lefogyott, és gyúrt, és minden, hogy hát ő ezt hogyan csinálja. Laurence Olivier kihúzta magát, azt mondja „Én színész vagyok.” Na, jól van, most ezt biztos, hogy nem fogom elmagyarázni, hát már úgyis tudjuk.

Szóval az derült ki, hogy

az az édesapa, aki fizikailag, érzelmileg elérhető a gyereke számára, és érzelmileg fejlesztő apa, a hatása életre szóló a kislánya, vagy a kisfia számára.

Mégpedig olyan hatást gyakorol a gyerekére, amit az anya nem tud rá gyakorolni. Nem azért, értitek, most nehogy valaki, most rendszerszemléletben gondolkozom. Nyilván az anya meg tud olyat, amit az apa nem tud. Jó? Jó? És… megint Gottmannek a száma, azt mondja, hogy körülbelül az apáknak olyan 10%-át láthatjuk ilyennek, és lehet, hogy ez még túlzás is. De mondjuk az arány, az arányok.

Ez milyen érdekes, fölnő egy nemzedék, aki az érzelmi önszabályozásában hát egyszerűen drámai módon van. Hát most… nem t’om, vagytok-e itt Y…? Érzelmi önszabályozás drámaisága. Egészen máshonnan Zimbardo azt mondja, hogy a fiúknak a függőségei, a világháló, a net, az online játék, a pornó és az összes többi, annak az egyik gyökere a fiúk magánya és apátlansága. Nincs elérhető apa, olyan apa, aki a saját érzéseit tudja szabályozni, és ezzel az érzelmi érettséggel kapcsolódik a fiához. Fölnő egy nemzedék, aki döbbenetes módon kiszolgáltatottja lesz a saját függőségeinek, és ehhez mármost nem fog kelleni alkoholt inni. Elég egy okostelefon. Hej-haj! Erre néztem, egy nagyon izgalmas valaki, aki ezzel a nemzedékkel foglalkozik, és azt mondja, hogy… „Hát igen, igen, de hát azt szokták nekem mondani, hogy hát jó, hát nem tudom lerakni az okostelefont, meg minden, hát az ott kell, hogy éjszaka a fejemnél legyen, hát arra ébredek.” Erre azt mondja „Vegyél ébresztőórát!” Na, de most ezt nem, nem kárálni akartam, csak akkor picit összekötögetni dolgokat.

 

Forrás: PÁLFERI
MentésMentés

Tags: